Ha esik, akkor jól esik….

Sziasztok, ismét egy esős napról írok nektek, sajnálatos módon a ragadozók valamiért szeretik a hideg esős napokat, mert ugye „akkor jó horgászni, ha jól esik”. Egy kedves helyemre látogattam el vasárnap Esztergomban. Kellemes emlékeim vannak a tóról, tavaly például ősszel topwater-es csukák, ebben az évben pedig a legnagyobb és a legszebb csukámat is itt fogtam. Zsolti cimborámmal jutottunk le először hajnalba, (szerencsére) pulóverben vágtunk neki a horgászatnak. Reménykedtünk, hogy nem ázunk el, sajnos mégis
úgy alakult, hogy eleredt… de lehet így utólag nem is volt baj. Mentálisan felkészülve indultunk a halat fogni.

Második dobásra már meg is jött az első jelentkező mindkettőnknek, visító fékek, görbülő botok és a kis segédünk szorgalmas és odafigyelő rohangálása a merítőhálóval. Az első jelentkezők 50-60 cm körüliek voltak. Sikerült duplázással elkezdeni a napot.

 

 

 

Zsolti szorgalmasan szedte ki a szebbnél szebb csukákat és ez idő alatt megérkezett Pisti is. „Elaludtam”, mondta nekünk és mi viccesen megjegyeztük neki igyekezetét, hogy egyáltalán eljött. Pár percre rá összeszerelte kis sárga botját (Sportex), amivel első dobásra rögtön megakasztott egy szebb halat. Mondtam is egyből a többieknek, hogy most már én is bevetem a „Titkos fegyvert”. Meg is jegyezték, hogy „hagyjad már, milyen titkos fegyvert?”. Furcsa módon nagy pupillákkal nézték, amikor első dobásra karikában hajlott a bot és valami elindult csalival. A fék folyamatosan adagolta a zsinórt. Élvezetes fárasztás után és többszöri kirohanását megfékezve, sikerült nyakon csípnem ezt a szép 89.5 cm-es példányt.

Utána még sikerült két kisebb csukát is fogni.

Elmentünk egy rövid pihenőre. Ekkor „Baráti versenyünk” állása 6-5-3 darab volt, amihez én öt darab hallal járultam hozzá.

A pihenő alatt összeszereltem úgy a csalikat, hogy a Jig-horogra pluszba szereltem drótelőkén még egy hármashorgot és azt a gumihal hátsójába „dugtam”. Meg is lett a gyümölcse.

(psssztt… olvassátok tovább a történetet!)

A rövid kávészünetben, nagy sztorizgatások közepette megint elkezdett esni az eső. Elővehettük újból az esőkabátjainkat és nekivághattunk a második félidőnek. Megpatkolva a hátsó horoggal csalimat, sokkal eredményesebben teljesített a második etapon. Sikerült még 7 halat fognom, amikkel már 12 csuka volt az összes fogásom és mondhatom nagyon elégedett voltam. A srácok se panaszkodhatnak, 27 csukát fogtunk hárman.

    

„Baráti versenyünkben” a képzeletbeli dobogó legfelső fokára állhattam egy kupával (egy üvegsör) a kezemben.

A győztes csalikról egy kép:

Ha esik, akkor jól esik és a csukák is szeretik!

Milán