Be(le)húztunk a Prologic Cruzade-vel Nagyrédén

 

Ebben az évben került forgalomba a Prologic megfizethető árú pontyhorgász botja, Cruzade néven, több féle hosszban és dobósúlyban.

Elérkezett az idő, hogy egy rövid peca alatt barátaimmal a kellemest összekössem a hasznossal és egy olyan vízen „dobjam mély vízbe” a botokat, ahol kevés kistestű hallal akad össze a horgászember. A Nagyrédei tavon minden lehetőség adott a nagy pontyokkal és amurokkal való találkozásra.

 Aki ismeri a tavat, az tudja, hogy a szélső helyek kivételével a legnagyobb esély a fogásra a szektort jelölő karók környékén van. Mi ketten, Sanyi barátommal a 3-as helyen kaptunk lehetőséget a horgászatra, ami azt jelenti, hogy nagyjából 230 méterre van a meghorgászandó hely. Mivel nem először jártam a tavon, mindezzel tisztában voltam, így a horgászatra a Prologic Cruzade 3 méteres 3,00 lbs botjait választottam, az orsóimra Prologic XLNT Camo HP 0,33-as zsinórt tekercseltem.

Csalikkal májas, valamint erősen fűszeres íz világgal készültem.Este 9 óra volt mire a tóhoz értem. Mondanom sem kell, hogy villámgyors kipakolás és áldomás után már száguldottam is a vízen. A radar szerint a vízmélység a bójánál 1,6méter volt és a halak nagy része is abban a sávban mutatkozott. A part felőli kissé sekélyebb részen már nyoma sem volt pikkelyesnek, amiben nagy része lehetett a rekkenő melegnek is.

Az egyik horogra két darab 20mm-es erősen májas golyó került, amit májkivonatba „dippeltem”, a másikra egy 20-as és egy 14-es fűszeres bojlit tettem, amiket csípős-chilis folyékony Robin Red-del áztattam meg.

 PVA hálóba pár darab pelletet és néhány darab tört bojlit csomagoltam, majd nyakon öntöttem „füstölgő folyadékkal”. A végeredmény szerintem a halakat is szurkolásra ösztönözhette a vasárnapi Magyarország-Belgium meccsre.

Mire a behordással végeztem, a többiek már megfogták az esti első halaikat. Szerencsére nekem sem kellett sokat várni. Hajnali egy óra körül, a táborom kialakítása közben megszólalt a kapásjelzőm. Ráemelés után éreztem, hogy nem ez lesz a tó rekord hala, de azért nem is legkisebb. A háromméteres 3 librás bottal élvezet volt a közel 8 kilós hal fárasztása és szákba terelése.

Gyors újra csalizás és csónakázás után a nem túl hideg éjszakai 26 fokban, egy jéghideg maláta bambival a kezünkben, régi nagy fogásokról nosztalgiázva várakoztunk a következő kapásra. Négy óra magasságában jelentkezett a következő tólakó, aki próbára akarta tenni a felszerelésemet és a felkészültségemet. A kicsivel 10 kiló alatti ponty, nem egész negyed óra múlva biztonságosan foglalta el helyét a kényelmes pontyzsákban a reggeli fényképezésig.

Újra csalizás után nagy reményekkel nyugovóra tértünk. Sajnos napfelkeltéig már nem történt semmi értékelhető. Kora reggel teljesen új taktikát alkalmazva, az egyik botra zig-rig került, a másikra egy darab 10 mm-es pop up Chod Rig-en. Váltogatva a színeket és az ízeket, sajnos sikerült megúsznunk egyetlen kapás nélkül a nappali órákat.

Bízva az éjszakai lehetőségben, visszatértem a májas és a fűszeres golyókhoz. Tíz-tizenegy óra magasságában a semmiből, egy sűrű villámlásokkal tarkított „trópusi záporeső” szakadt a nyakunkba. Magától értetődően, a legnagyobb szakadó esőben szólalt meg a kapásjelzőm. A villámlások miatt nem igen akaródzott csónakba szállnom, de a hűs esőben, a fák takarásában sikerült partra terelnem az ugyancsak 10 kilós „lécet” alulról súroló potykát. Mire a pontyzsákba került a hal, az eső és a villámlás is elállt, ezért nem volt kérdés, hogy újra a bója felé induljak a friss csalikkal.

A kellemesen lehűlt éjszakát először egy újonnan érkező horgászcsapat bolygatta fel, akik a hirtelen jött sár miatt segítségre szorultak. A tó mindenre felkészült halőrei rögtön a segítségükre is siettek és a mi felszereléseink is megúszták, hogy a csónakmotorjukkal közelebbi ismeretségbe kerüljenek.

Már majdnem világosodott, amikor megszólalt a kapásjelzőm a sátorban. Az első tekerés után csak egy nehézsúlyt éreztem a bot végén, ami semelyik irányba nem akart elindulni. Arra gondoltam, valamilyen akadót sikerült megfognom. Egyenletesen húztam magam felé a nehezéket. Már csak pár méter lehetett hátra, amikor egyik pillanatról a másikra a „nehezék” elemi erővel életre kelt. Szinte robbant a víz, ahogy a hal elkezdett küzdeni. Rég nem érzett adrenalin járta át a testem hirtelen. A fejlámpa fényében láttam, hogy nem kapitális példány van a horgon, viszont olyan rettentő sportosan küzdött, hogy az élmény leírhatatlan volt. Az ilyen szituációban történhet meg az, hogy akár életed halának is érzékeny búcsút mondhatsz, ha felszerelésed nincs összhangban. Ha eddig nem is annyira, most megmutatta a Cruzade bot, mire is képes. Elmondhatom, hogy sikeresen álltuk a sarat a hal kirohanásaival szemben. A csónak végéből, a rövid bot előnyeit kihasználva, a felkelő nap fényében, pár perc múlva sikerült megszákolni ezt a nemes ellenfelet.

Egy igazán jóleső fáradt, de mosolygós élménnyel bújtam be utána a sátramba. Előtte természetesen a „friss ropogós” csalijaim újra a helyére kerültek.

Ébredés után a sátorbontás és a pakolás egy pillanat alatt visszahúzott a földre, de az utolsó fárasztás élményét ez sem tudta kitörölni. Sikerült egy jó pecát, jó társaságban, jó tavon, kellemes környezetben eltöltenem.

Azt hiszem, azért mentem.

FISHINGWORLD M&M BOILIE BALLS