Megszállott műlegyes és pergető horgászként bárhová utazom, mindig próbálom úgy intézni, hogy legyen lehetőségem egy kis horgászatra. Nincs ez másként akkor sem, ha feleségemmel épp a házassági évfordulónkat ünnepeljük. Múlt hétvégén e célból Esztergomban töltöttünk három napot, azonban a magas dunai vízállás miatt egy magánkézben lévő tavon volt lehetőségem horgászni.
A felszerelésem egy 190 cm hosszú, 1-12 gramm dobósúlyú Dragon SF-X pálca volt, egy Ryobi Slam Black Edition 2000-es méretű orsóval, melynek dobjára 12-es fonott volt felcsévélve, 20-as fluorocarbon előkével. A megszállott ikrahorgászok most lehet, hogy felhördülnek: hiszen ez nem is igazi UL felszerelés, viszont nekem az a bot, aminek a dobósúlya 1 grammal kezdődik és 12 grammnál végződik, még ide sorolható. A csali Crazy Fish Crayfish volt, amit a mohó keszegek és kárászok agresszívan támadtak.
Miközben a keszegekkel és kárászokkal szórakoztam, láttam néhány hatalmas árnyékot a vízben, így más stratégiát választottam.
A táskámban volt egy csomag sajtos tallér, amit beszórtam a halaknak, mivel kíváncsi voltam rá, hogy a nagytestű halak is táplálkoznak-e felszínről. Elképzelésem beigazolódott, néhány percen belül egy-két darabos ponty gyorsan eltüntette a tallér darabokat.
Ezt látván minimális változtatást végeztem végszerelékemen, a kisméretű kapocs helyett egy 6-os méretű horgot kötöttem a fluorocarbon végére, amire kenyérhéjat tűztem.
A módszer eredményességéről beszéljenek a képek:
Alakul a méret…
A halak egészségesek voltak, így a fárasztásuk igazán élvezetes volt…
Ezeknél a halaknál több mint 20 percig tartott a fárasztás.
Számomra jó pár éve már a felszíni peca adja a legnagyobb élményt. Legyen szó legyezésről, pergetésről vagy akár pontyozásról, óriási adrenalin bomba, amikor a szemem láttára tűnik el a (mű)csalim a hal szájában. Az így fogott halak mindig értékesebbek számomra és hosszú időre az emlékezetembe vésődnek.
Kívánok minden horgásztársamnak hasonló izgalmakban gazdag horgászatot!